Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem,hogy a szerelmem temetésén fogok állni,és azt nézem,hogy hogyan ássák el..talán nem hiszek neki.
Senkinek nem kivánom ezt az érzést,hogy egy olyas valakije haljon meg,akit mindennél jobban szeretett, akiért bármit megtett volna. Szörnyű.
-Emily..nagyon sajnálom.-jött oda hozzám egy nő.-el hiszem,milyen érzés lehet. Őszinte részvétem.
Bólintottam. A könnyeim záporesőként gördültek le arcomon. Fáj. El sem hiszem,mi lesz velem nélküle. Mit fogok nélküle csinálni? Ő volt a mindenem,vele mentem végig mindenen..és egy hülye autó miatt már nem lehet köztünk. Miért? Miért nem én haltam meg helyette? Ott voltam,mellette ültem,és egy idióta belénk jött. Ő kirepült az ablakon,agysérülése,bordatörése,és még sülyosabb sérülései voltak. Én,én megúsztam egy kéztöréssel. Miért? Miért történik ez velem?
Körbenézek,mindenhol feketébe öltözött siró alakok,akik azt a mély gödröt figyelik,ahol életem szerelme fekszik. Josh jelentett nekem mindent..még az esküvőt is elterveztük..de..de ez már nem fog megtörténni. Elvesztettem,nem tehetek mást.
18 vagyok,és ilyen tragédiákon megyek keresztül,ez..hihetetlen.
Két órával később már lejárt a ceremónia. Eltemették...
-Kicsim ideje haza menni,elég volt a mából.
-Anya,hagyjatok békén,menjetek..tudom merre lakunk,majd egyszer hazaérek..de most,vele kell lennem,nem érted?-zokogtam.
-Rendben.-simogatta meg a hátam.-Ne maradj későig.
Elmentek. Mindenki elment..és egyedül maradtam a temetőben.
-El sem hiszed mennyire fogsz hiányozni..-töröltem le könnyeim.-azon az éjjelen én kellett volna meghaljak. Miattam történt ez az egész,Josh..nem kellett volna elráncigáljalak moziba.
Miattam van. De én szeretlek..-már magam sem tudom,hogy mit érzek,megállás nélül sirok,sirok és sirok.
Ráhajtottam fejem a sirkőre és próbáltam megnyugodni. Egy kezet éreztem a vállamon. Hirtelen felkaptam fejem,de nem láttam senkit. Megfordultam és megláttam magam előtt Josh-t Teljes életnagyságban.
-Jo..Jo..Josh?-szipogtam.
De akkor eltűnt. Mi van velem? Már halucinálok is?
Lassan besőtétedett..cseperegni kezdett az eső,de engem az se érdekelt,Josh-al szerettem volna lenni.
Felidéztem az emlékeim. Minden olyan tökéletes volt vele,ő nem az a fiú volt aki olyan ''nagyfiú'',ő kedves volt,jófej, alig veszekedtünk,és piszok jól nézett ki..ilyet is csak a mesékben lehetett elképzelni. Eszembe jutott,mmilyen volt ikor megismerkedtünk,az első ölelések,csókok..minden eszembe jutott,és tudom,nekem nem kell senki..kizárok mindenkit az életemből. 2 évet jártunk,és számomra ő jelentette a tökélyt,de elvesztettem,és ez is az én hibám. Minek kellett abba a fránya moziba elhurcoljam?
Rápillantottam telefonomra..éjjel 2 óra. Haza kéne mennem,de tudom,hogy nem akarom itt hagyni őt.
Mikor ránézek sirkövére és meglátom: Josh Williams. (1992-2013),elkap a sirás..tudom,hogy soha,de soha többé nem lesz velem..nem fog megölelni,megpuszilni,nem kapok lopott csókokat..ő elment,vége. És még csak nem is búcsúzhattam el tőle.
Mire hazaértem csurom vizes voltam,hajam szanaszét állt..az sem érdekelt,ahogy beértem szobámba magamra zártam az ajtót,és leültem ágyamra,elővettem az egyik dobozom,amelyikben kizárólag Josh-os dolgok voltak. Eleinte mindent gyűjtöttem ami hozzá kötött,képek,tőle kapott cuccok..
Ahogyan végighúztam kezeim rajta,elgondolkodtam azon,hogy mit fogok nélüle tenni... bezárkózok a szobámba és ki se jövök évekig? Majd elválik..
Ledőltem ágyamra és elaludtam.
Eltelt egy nap,kettő,három..egy hét is. Depresszió..az vett körül. Ültem az ágyamban egy csomó zsebkendő társaságában,sirtam,szomorú zenéket hallgattam..alig ettem,nem is volt étvágyam. Volt hogy napokig pizsomában voltam. Nem jártam ki a szobámból.
Két héttel később már brutálisan néztem ki..a szememen a fekete smink elkenődve, hajam borzos,és ami a legrosszabb,átjutottam egy olyan időszakon amikor a pengémet is elővettem,elkezdtem magam vagdosni,a szobámban a szőnyeg már tiszta vér volt..soha ki nem volt mosva..anya néha néha hozott nekem kaját,meg innivalót,mikor már nem birtam és elfogadtam..csak egyszerűen lerakta az ajtóm elé.
A kezeim rettenetesen fájtak,de amikor újabb vágásokba kezdtem,már nem éreztem semmit. Hogy mire jó ez nekem? Magam sem tudom,de megnyugtatott.
Pár nappal később fel hivott az egyik jó haverom.
-Em,hogyvagy?
-Sehogy.-feleltem,rideg,rekedtes hangon.
-Dobtál egy sms-t. Mi a baj? Jöjjek át?
-Ne. Nem akarom hogy igy láss,viszont kellene egy kis anyag.
-Emily,nem hiszem,hogy neked most jót tenne..alig eszel,nem hiszem,hogy pont erre van szükséged.
-David,ne parázz,jólvagyok,hozzál nekem a cuccból,meg hozhatsz valami piát is. Ha lehet még most..és ha itt vagy ne csengess,csak telefonon,majd valahogy bejössz a hátsó ajtón.
-Te tudod.
*fél óra múlva*
-Hova menjek?
-Dave maradj ott,le surranok a hátsó kertbe.
Felvettem egy sapkát,egy hosszú pulcsit és le rohantam.
-Jesszus. Szörnyen nézel ki.
-Kössz.-húztam kényes mosolyra számat.-Gyorsan add ide,aztán megyek. Mit hoztál?
-Két zacskó drog van itt,egy Jack Daniels,whiskey és hoztam egy martinit is,tudom az nem üt ki..na de ide figyelj Emily. Ez nem fog jót tenni neked..sok a drog,és mi a f**sz,te megint vágod a kezeid? Normális vagy?
-Halkabban. Add már ide..-kikaptam a kezéből a szereimet.-Légyszives,ha szeretsz,tegyél meg annyit értem,hogy hallgatsz erről mindenkinek..ha kérdezik mi van velem,jól vagyok..és a vágásaimról is hallgatsz..megkérlek!
-Rendben.-nézett rám szomorúan.
Nyomtam egy puszit az arcára,majd visszamentem szobámba.
A gyógyszereket, italokkal szedtem be..megittam mindent és beszedtem,beszivtam az összes cuccot.
Totálisan ki voltam ütve,az ágyamra dőlve aludtam el.
*másnap*
Másnaposan,rohadt fejfájással,és hányingerrel ébredtem.Kimentem a mosdóba,elintéztem az arcom,lemostam magam hideg vizzel,befeküdtem az ágyamba és aludtam délutánig.
Mikor megébredtem,nem voltam már olyan rosszul. Elkapott a sirás,hiányzott Josh,rettenetesen.
Barátnőm,Jacks hivott.
-Haló?
-Em. Hogy vagy?
-Jól.
-Nem dőlök be neked.
-Jó akkor minek kérded?
-Daveből kiszedtem mindent. Hallod nem agy eszednél. Meg akarod magad ölni? Emily egy fiú miatt ilyeneket nem éri meg csinálni.
-Bazdmeg, ő nem csak egy fiú volt hanem A fiú volt,és úgy beszélsz mintha csak szakitottunk volna,te idióta,meghalt..felfogtad? elvesztettem a szarba is,kapd be,át se érzed azt amit én..nem érzed azt a fájdalmat..ez egy akkora kaliberű probléma ami téged kicsit se érint,mert veled nem történt ilyen,de tudod mit? nem is vagyok kiváncsi a hisztidre.
-Csak aggódok.
-Elhiszem,és hálás vagyok érte,de bazdmeg,ennyire azért nem kellene izének lenned,pont most lenne szükségem rád,te meg mit teszel,kioktatsz,hogy egy fiú miatt nem éri meg,hát baszódj meg,jó. Ennyit az IGAZ barátokról..
*két hónappal később*
http://www.youtube.com/watch?v=Jdjtqu3XK4U
Elhatároztam,hogy új életet kezdek..elegem van a sok depresszióból..megpróbálok nyugodt és egy ÚJ életet kezdeni..
Úgy döntöttem elköltözök. Kimegyek Los Angelesbe,és megpróbálok új embereket,új baráokat meg ismerni.
-Emily. Gyere már ki onnan. Két teljes hónapja bennt vagy,alig eszel,alig iszol..mivan,meg akarsz halni? Nyiss ajtót.
Kinyitottam az ajtót,majd bőröndjeimet magam után húzva kimentem.
-Hát te meg hová készülsz?
-El megyek innen. Én..én nem birom.
-Mégis hova mész?
-Los Angelesbe.
-Tessék?
-Ott jó lesz.
-Az a bűnök városa te észnél vagy? El akarsz zülleni? Mit csinálsz ott egyedül?
-Anya..új életet aarok kezdeni,itthon nem megy,minden Josh-ra emlékeztet,kérlek engedj el menni.
Megpusziltam,majd el indultam.
-Apádat meg se várod?
-Van egy levelem neki az ágyamon. Add oda.
Kiléptem az ajtón és beültem egy taxiba.
-A reptérre legyen szives.
*Két óra múlva*
-A Los Angelesbe tartó utasainkat megkérjük álljanak a kijelölt ajtóhoz,hamarosan megkezdjük a repülőbe szállitást.
Utolsó perceimet töltöttem egyedül,a londoni repülőtéren.
Mikor beültettek a repülőbe,elhelyezkedtem és csak bámultam kifele az ablakon.
A repülő felszállt,és kezdetét vette az új életem.
Csodálkoztam agamon,hogy képes vagyok egy ilyen dologra.
-Szia!-mosolygott rám egy aranyos csaj.-nincs helyem,leülhetek melléd?
-Szia. Persze.
-Britanny vagyok!
-Emily!
-Örvendek Emily.
-Úgyszintén.
-Na és mit csinélsz te a hires LA-ben,Emily?
-Szólits csak Em-nek. Hát tudod...-fogtam bele a sztorimba.
-...és igy döntöttem el..új élet,új barátok,új ház..csak meg kell találnom őket.
- Figyelj,ha szeretnéd lakhatsz velem,ha tudod fizetni a lakbért. Lehetünk lakótársak,úgyis kerestem egyet.
-Ezt komolyan gondoltad?-képedtem el.
-Simán. De remélem szeretsz bulizni!-kacsintott.
-Nanáá.
-Hát akkor üdvözöllek baráti társaságomban pajti.
Brittanyval nagyon sokat beszélgettünk,és rádöbbetem arra,hogy ő nagyon megértő és rengeteg közös vonásunk van. Mikor leszállt a repülő elképedtem,olyan gyönyörű LA.
Be érkeztünk a házba. Tök jó volt,rendesen be volt rendezve.
-Ez a te lakásod vagy,mi?
-Apumék vették a 18. szülinapomra. Király ugye?
-Jaa.
-Mivel nem kell ma rendezkedjünk vagy ilyenek,pakolj ki,öltözz és menjünk bulizni.
-Oké.
Ahogy észrevettem Brittany azon van,hogy elfeledtesse velem a rossz időszakomat. És ezért nagyon hálás vagyok neki. Ő nem olyan,mint Jacks...az csak egy kétszinű liba.
.jpg)
-Na igy kell ezt,gyere cica.-nevetett fel,majd kiléptünk az ajtón,és elindultunk Los Angeles egyik bulizóhelyére.
